_Gin_
Utat kreálok magamnak a rengeteg hallgató között, olykor nagyot taszítotok rajtuk, hogy végre tűnjenek el az utamból. A konyha felé veszem az irányt, ahol a pia mennyország vár.
-Oh, takarodjatok már innen.-csattanok fel mérgemben. Rengeteg kíváncsi tekintet szegeződik rám. Értetlen tekintetek, akiknek az arcán lassan a felismerés fut át. Hosszú, fekete hajamba idegesen túrok bele, mire arrébb mozdulnak az emberek, egy indulási lehetőséget biztosítva így. Fujtatok egyet s végre eljutok kívánt célomhoz. Itt már jóval kevesebb ember tolong, mint a ház bármely másik részén. Akik bent is vannak, nagy részük inkább kifordul innen, meglátva nem épp barátságos tekintetemet.
Töménytelen mennyiságű piros műanyag pohár sorakozik a konyha pulton, és egy-két eltévelyedett még a földön is, mire megforgatom a szemeimet. Előveszek egy steril poharat, s töltök magamnak egy jó adagot a régi barátomból, Jack Daniel's-ből. Lehúzom, majd kiélvezem, hogy az erős alkohol végigégeti torkomat. A pultra támaszkodom, majd fogaimmal az ajkaimban lévő fekete piercingemet kezdem forgatni.
Valaki, egy mély, rekedt hangú valaki megköszörüli a torkát, ami megborzolja az idegeimet. Lassan hátrafordítom fejemet, s egyik szemöldökömet felvonom. Egy göndör hajú, smaragd zöld szemű fiúval találom szembe magamat, akinet az öltözködésétől leginkább hánynék. Egy hosszú újjú halvány sárga felsőt, és egy khaki színű nadrágot visel.
-Mi van?-kérdezem flegmán.
-Öhm.. Semmi.-tekintete ide-oda jár, nem néz a szemembe. Mikor végre szembe néz velem, gonosz nézésemet veszem elő, amire az emberek mindig is azt mondták, hogy vele ölni tudnék. Ezt én ki is használtam, ha nem volt szükségem arra, hogy az emberek hozzám szóljanak vagy rám nézzenek.
-Helyes.-válaszolom végül. Valamit szeretett volna, de örülök, hogy sikerült belé fojtanom a szót. Úgy érzem, kell még egy kör ital, szóval öntök még egy adagot, és szintén lehúzom. Megkönnyebbülés fut végig a testemen.-Te... Mi ez öltözet? Golfozni készültél? Vagy találkozni a királynővel?-Rá pillantok, mire felkapja a fejét. Előveszem a szál cigimet s ajkaim közé illesztem, majd az öngyújtó következik, s meggyújtom azt a dolgot, ami le tud nyugtatni. Nagyot sóhajtok, mire egy jó adag füst száll ki számból.
-Nem.-húzza el száját.-Én erre a bulira jöttem. Nem gondoltam, hogy az emberek itt ilyen furák lesznek.-erre felnevetek, s most egy igazán jót kacagok.
-Ezek az emberek az átlagosak. Te vagy a különc, vagy, ahogy te mondod, "fura".-sértődött fejjel néz rám, de ez az igazság.
Megfordulok majd kinézek a nagy bulizó tömegre, a házam nappalijába. Az emberek nagy részét nem ismerem, maximum futólag láttam őket. A többiek pedig, a... haverjaim. Vagyis én számítok valakinek, az emberek pedig ismernek itt. És ezért próbálnak jóba lenni velem, de akiről tudom, hogy igazából szart se ér, pillanatok alatt elhajtom. Nem kell még több szarrágó körém. Kaptam épp eleget belőlük.
Mikor újra észbe kapok, az ismerős ajkakat látom meg közeledni felém, csokibarna szemeivel alaposan végigpásztázza testemet. Cinkos mosoly jelenik meg ajkain, mire újabb adag füstöt fújok ki számon. Bőr kabátot, fekete, szűk nadrágot, s fehér, szinte teljesen átlátszó polót visel, ami alól kilátszanak a tetoválásai. Számba harapok. Fekete haja fel van állítva, s amint ideér hozzám, megragadja csípőmet, s felültet a pultra. Lábaim közé furakodik, ami kissé nehézkesen megy, mert fekete koktél ruha van rajtam. Megszokott cigi szaga csap meg, de most némi alkohol is társul hozzá.
-Szia.-leheli ajkamra.-Csinálhatnánk valami érdekeset.-Még egyszer beleszívok a cigarettámba, s szájába fújom a füstöt, amit készségesen fogad, s száját enyémre tapasztja. Szinte faljuk egymást, mire elhúzódok tőle. A cigit a mosogatóba dobom, arrébb taszítom, leugrok a pultról s bakancsommal a padlóra érkezek.
-Nincs kedvem most hozzá.-nézek szemeibe. Hát persze, hogy csak a szex jár az eszébe. Közelebb jön, s fel kell nézzek rá, hiszen egy fél fejjel magasabb nálam.
-Gin, múltkor is nagyon élvezted. Most sem okozok neked csalódást.-duruzsolja fülembe.
-Zayn, nem.-mondom haraggal a hangomban, mire nagy tenyereit fenekemre csúsztatja.
-Tudom, hogy akarod. Ne kéresd magadat.-végleg bekattan valami, s ököllel pofán verem. Megtántorodik, s kezeit csodálkozással a fájó területre emeli.
-Te ribanc.-harag jelenik meg arcán s vészesen közelít felém. Alig bírom felfogni a történéseket. Zaynt valaki megállítja, pontosabban a srác, a szörnyű szerelésben. Közé s közém áll.
-Szeintem azt mondta, hogy nem akar semmit. Hagyd békén.-szólal meg rekedt, mély hangján. Összehúzom szemeimet, s felmegy bennem a pumpa. A "megmentőmet" arrébb lököm, s meglepődök, mikor csak épp hogy pár centit mozdul. Zayn arcán az érzelmek keverednek. Egy picit döbbent s ugyanakkor még mindig mérges. A göndörre nem számított, s bevallom, én se, hogy majd ő lép közbe.
-Takarodjatok ki mindketten a konyhámból. Sőt. A házamból is.-csattanok fel, a zenét is túlordítva. Zayn sarkon fordul s kiviharzik. A göndör még mindig itt van s semmilyen érzelem nem mutatkozik arcán.
-Szívesen.-mondja, majd elfordul.
-Nem köszönöm. Én is elintéztem volna. Most pedig menj.-oda sietek a hifi toronyhoz, s kinyomom a zenét, mire fujjongó hangok töltik meg a szobát.-Mindenki takarodjon innen. A bulinak vége.
